Anyaság és önazonosság – hogyan ne veszítsd el magad nőként
Anyaság és önazonosság – hogyan ne veszítsd el magad nőként
A amikor az „anya” szó elkezdi felülírni a neved
Van egy pillanat az anyaságban, amit kevesen mondanak ki hangosan, mégis szinte minden nő átél: amikor a saját neved lassan háttérbe szorul, és helyette csak „anya” maradsz.
Nem rossz ez! Sőt, sokszor felemelő. De közben valami észrevétlenül elcsúszik. A figyelem, ami korábban befelé is irányult, elkezd kizárólag másokra fókuszálni. A napok ritmusát a gyerekek igényei, az etetések, a bölcsi és az óvoda, a logisztika és a „mindent meg kell oldani” érzése határozza meg.
Anyaság és önazonosság – hogyan ne veszítsd el magad nőként?
És egyszer csak ott állok a konyhában, egy kihűlt kávéval a kezemben, és felteszem a kérdést: hol vagyok én ebben az egészben?
Ez a blog erről szól. Anyaság és önazonosság. Nem elméletben, hanem a valóságban. Abban a térben, ahol egyszerre vagyok anya, nő, dolgozó ember, és néha – ha marad rá idő – önmagam.
Anyaság és önazonosság – nem egymás ellentétei, hanem egymás részei
Sokáig hittem azt, hogy választanom kell. Hogy vagy jó anya vagyok, vagy önazonos nő. Mintha a kettő versenyezne egymással. Ma már tudom: ez nem igaz.
Az anyaság nem elvesz belőlem, hanem rétegez. Csak közben könnyű elveszíteni a rétegek között azt a magot, aki mindig is én voltam.
Az önazonosság nem luxus. Nem „majd ha lesz időm” kategória. Hanem alap. Mert ha én belül kiürülök, azt mindenki megérzi körülöttem. Ezért kezdtem el tudatosan keresni azokat a kapaszkodókat, amelyek visszahoznak magamhoz. Nem nagy dolgokat. Inkább apró, de következetes szokásokat.
A reggeli vízivás – az első csendes igen magamra!
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nálam minden itt kezdődött: a reggeli vízivásnál.
Nem a kávénál vagyis a ott ahol leváltottam a kávét az első helyről! Nem a telefon görgetésénél. Hanem annál a pillanatnál, amikor még minden csendes, és én megiszom az első pohár vizet.
Ez nem csak hidratálás. Ez egy rituálé 0. lépése – Egy mondat magamnak minden reggel: „Itt vagyok. Figyelek rád.”
A vízivás lett az első apró szokás, ami visszahozott a testembe. Mert az anyaságban nagyon könnyű „fejben élni” – tervezni, szervezni, aggódni, előre gondolkodni. És közben elfelejteni, hogy van egy testem is, ami hordozza ezt az egészet. Ez az egy pohár víz egy mini visszatérés. Önmagamhoz.
És közben nem veszik el a régi megszokás vagy az élvezeti faktor sem. Hiszen amikor egyedül megiszom a pohár vizet a napfénnyel teli ablakban, azok csak percek – ami az enyém!
Majd lefőzöm a kávét (mert nem kell lemondani azokról a találn kevésbé egészséges szokásokról sem amiket szeretünk, ez nem erről szól, hogy sanyargatjuk magunkat mert azt így vagy úgy kell! Egyszerűen tudatosabban kell! – Talán ez a legfontosabb)
Mert kávéval a kezemben sietve odabújok a puha melegen tartott kanapéra, ahol ébredeznek a gyerekeim! Ahol megbeszéljük, hogy kinek milyen éjszakája volt és mennyire szuper új nap áll ellőttünk! És én csak nézem ahogy bohóckodnak, puszilják, szeretik egymást! Kócosan pizsomában és kicsit kómásan még!
És ami érdekes: amikor ezt elkezdtem tartani, más dolgok is elkezdtek visszarendeződni. A reggeli pár perces vízivás a napfényben, érezhető töltöttséget adott az előttem álló naphoz!
Mozgás – nem a tökéletes testért, hanem a jelenlétemért
Sokáig a mozgást is rosszul értelmeztem. Azt hittem, vagy „komoly edzés” van, vagy semmi. Anyaként viszont megtanultam, hogy ez luxus gondolkodás. A mozgás nem edzőterem kérdése. Hanem jelenlét.
Van, amikor 20 perc séta a gyerekekkel vagy 1,5 óra babakocsi tologatás. Van, amikor otthoni nyújtás a nappaliban, miközben mesekönyet nézegetünk. És van, amikor egyedül eljutok egy pilates órára és végre nem kell senkinek megfelelnem vagy gondolkoznom, csak csinálom a feladatokat és közben a testem teljesen újjá születik.
Mostmár a mozgás az egyik legerősebb visszacsatlakozás a testemhez és az elmémhez. És ez kulcsfontosságú az anyaság és önazonosság egyensúlyában. Mert amikor mozgok, nem csak kalóriákat égetek. Hanem visszaveszem a teret a saját testemben.
Modern család – új szerepek, új terhek, új lehetőségek
A „modern család” fogalma nálunk sokkal összetettebb, mint korábban volt vagy mint terveztem valaha is! Nem feltétlenül egy hagyományos szereposztásról szól, hiszen már minden szerep én vagyok! Észben tartom, hogy ki mikor van hol, ki melyik mérdföldkőnél alakul, ki hogyan aludt vagy ébredt, kinek éppen milyen a lelkiállapota, vagy korának megfelelő fejlődése. És megtanulni az új életet, amit talán nem mi választottunk de a legjobbat hozza ki belőlem és tartata egyben a rendszert. Azaz alakítja ki az újakat. És őszintén: ez sokszor fárasztó.
Mert a láthatatlan munka még mindig létezik. A fejben tartott listák, a szervezés, az érzelmi figyelem, a „mindenkire figyelek, csak magamra nem” állapot. Ebben a rendszerben az önazonosság nem magától marad meg. Tudatos döntés és rengeteg munka kell hozzá.
Nálam ez például így jelenik meg:
időblokkok, amikor nem vagyok elérhető
saját rutinok, amiket nem adok fel
és annak kimondása, hogy nem csak anya vagyok
Ez utóbbi mondat sokkal fontosabb, mint elsőre tűnik. „Nem csak anya vagyok” – egy mondat, ami identitást épít. Ez nem egy lázadás. Ez egy emlékeztető.
Amikor kimondom, hogy nem csak anya vagyok, nem a gyerekeimet választom le magamról. Hanem magamat teszem vissza a saját életembe. Mert az anyaság nem identitásvesztés kell legyen, hanem identitás-bővülés.
Sokan azt mondják: „majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek, visszatérek magamhoz”. Én ezt már nem hiszem. Mert az önazonosság nem egy jövőbeli cél. Hanem egy jelenbeli gyakorlat. Nem kell órákig tartania. Nem kell tökéletesnek lennie.
Elég, ha naponta visszaveszek 10–20 percet magamnak. Tudatosan. Bűntudat nélkül.
Ez lehet:
egy csendes kávé
egy kis napozás
egy kis kertészkedés
egy séta
egy edzés
egy naplóírás
vagy csak az, hogy nem azonnal reagálok mindenre
És ez a legnehezebb része: engedni, hogy én is fontos legyek.
Az anyaság egyik legnagyobb érzelmi csapdája a bűntudat.
Ha magamra időt szánok, bűntudatom van. Ha nem szánok, kiégés jön.
Ez egy ördögi kör.
A megoldás nálam nem az lett, hogy „eltüntettem” a bűntudatot, hanem az, hogy átkereteztem.
Ma már nem azt kérdezem: „elveszek-e időt a gyerekeimtől?”
Hanem azt: „milyen anya vagyok akkor, ha közben eltűnök magam elől?”
És ez a kérdés mindent megváltoztat.
A jelenlét minősége fontosabb, mint a mennyisége
Sokáig azt hittem, a jó anyaság azt jelenti, hogy mindig elérhető vagyok. Ma már tudom: ez nem fenntartható. A gyerekeim nem arra emlékeznek, hogy mennyi mindent csináltam egyszerre. Hanem arra, hogyan voltam jelen. És a jelenlét nem állandó rendelkezésre állást jelent. Hanem minőségit.
Amikor ott vagyok, akkor tényleg ott vagyok. Amikor pedig magammal vagyok, akkor én vagyok ott és töltekezek, hogy velük is teljesen önmagam lehessek!
Van egy képem magamról, amit gyakran visszahozok: nem csak anya vagyok a konyhában, nem csak szervező, nem csak gondoskodó szerep. Hanem egy nő, aki él, aki vágyakozik, álmodozik. Aki gondolkodik. Aki érez. Aki akar valamit magának is.
És itt kitekintenék, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül – mégis nagyon nehéz beszélni róla, hiszen tudom, hogy mindenki jót akar és csak segíteni akar és jellemzően azok az emberek akik a legtöbbet segítenek vannak a legerősebb véleménnyel és kritikával.
Anya vagy: ( pláne ha egyedülálló)
ne költsd magadra, neked spórolnod kell!
most ,,azzal” ne foglalkozz csak a gyerekekkel
ne költs pénzt utazásra, nem tudhatod mikor üt be még jobban az élet
minek neked nagyobb ház
kert?? 2 gyerekkel?? csak a baj van vele
nem lehetnek ekkora igényeid, éppen anya vagy/válsz
miért akarsz ennyi programot, ezt most csak túl kell élned..
neked nincs időd ilyenekre, te vállaltad a gyerekeket
ha dolgozni akarsz minek vállaltál még egy gyereket?
Ezt majd egy másik cikkben boncolgatjuk, de brutális szellemi erő kell minden ilyen vélemény mondat feldolgozásához és elengedéséhez – ,,meg nem hallásáshoz”
És rengeteg magadba vetett hit, hogy elhidd nem kell áldozatnak lenned és kevesebbel beérned csak azért mert gyerekeid vannak és valaki már nem tudott veled továbbfejlődni!
És ez a mondat talán a legfontosabb ebben az egész témában: az anyaság nem végpont, hanem része az életemnek.
Hogyan ne veszítsd el magad nőként az anyaságban
Ha mindezt össze akarom sűríteni, akkor nem tűnik bonyolultnak, de ettől függetlenül cseppet sem könnyű:
kezdj kicsiben (pl. reggeli vízivás mint rituálé)
mozogj nem tökéletességből, hanem jelenlétből
alakíts ki saját mini rutinokat
mondd ki: „nem csak anya vagyok”
engedd el a bűntudatot mint irányító erőt
és emlékeztesd magad: nem tűntél el, csak átalakultál
Az anyaság és önazonosság nem ellentét. Hanem egy folyamatosan formálódó egyensúly.
És én ebben az egyensúlyban tanulom újra és újra ugyanazt: nem kell választanom a nő és az anya között. Mert mindkettő én vagyok.
